Matti Rönkä - A Határjáró
2011. január 15., szombat
"Riskov szokatlanul hosszú mondatokban beszélt, puhán ejtve a szavakat, mint a televízióban a pszichoanalitikus. A kezét lassan hátrébb csúsztatta, és felborzolta a hajamat. Kirázott a hideg. A kutya jutott eszembe, amelyiket a gazdája megsimogatja, kedves szavakat suttog a fülébe, mielőtt agyonlőné."
Ma nagyot nőtt az árnyék - Elisabeth
A kedvenc rész... és most újra rátaláltam :) íme... enjoy it!!
a videó elég szar minőség... de én legjobban a Szabó Szilveszter-Szabó Dávid párossal szeretem... szóval azért bocs... a hangulat talán így is át jön.. :)
Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?
Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kérsz, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!
Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!
Halál:
No lásd, segítek én!
Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!
A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!
De nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!
Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!
Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!
Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!
Együtt és Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!
Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!
Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?
Halál:
Mi fog vissza hát?
Hatalom kell neked!
Ragadd meg hát!
Tedd önvédelemből!
Rudolf:
Mily tett!
Együtt és Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!
Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!
a videó elég szar minőség... de én legjobban a Szabó Szilveszter-Szabó Dávid párossal szeretem... szóval azért bocs... a hangulat talán így is át jön.. :)
Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?
Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kérsz, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!
Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!
Halál:
No lásd, segítek én!
Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!
A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!
De nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!
Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!
Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!
Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!
Együtt és Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!
Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!
Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?
Halál:
Mi fog vissza hát?
Hatalom kell neked!
Ragadd meg hát!
Tedd önvédelemből!
Rudolf:
Mily tett!
Együtt és Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!
Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!
2011. január 9., vasárnap
From "The History Boys"
"Egy diáknak a legfájóbb felismerés, hogy a tanár is csak egy ember. Egy tanárnak a legfájóbb dolog, hogy megállja, hogy ezt ne mondja el neki. "
"Az olvasásban az a legjobb, hogy néha rátalálsz valamire - egy gondolatra, egy érzésre, vagy egy szemléletre - amiről azt gondolod, hogy egyedülálló... és mégis ott van előtted... valaki megírta. Egy személy, akivel sose találkoztál, vagy már régóta halott. És mintha egy kéz nyúlna ki és megérintené a tiédet. "
"A tudás átadása magában is egy erotikus esemény."
"A történelem nem más, mint egy beszámoló a férfiak folyamatos hozzá nem értéséről."
"A véletlenek sorozata egy kereszteződés, felmérhetetlen számú lehetőséggel."
"How do I define history? It's just one fuckin' thing after another."
"[talking about the Holocaust]
Posner: But to put something in context is a step towards saying it can be understood and that it can be explained. And if it can be explained that it can be explained away."
(nyersford. tőlem: De ha összefüggésbe hozzuk valamivel, akkor onnan már csak egy lépés értelmezni és magyarázatot adni rá. És ha valami megmagyarázható, akkor igazolható is lesz.)
"Az olvasásban az a legjobb, hogy néha rátalálsz valamire - egy gondolatra, egy érzésre, vagy egy szemléletre - amiről azt gondolod, hogy egyedülálló... és mégis ott van előtted... valaki megírta. Egy személy, akivel sose találkoztál, vagy már régóta halott. És mintha egy kéz nyúlna ki és megérintené a tiédet. "
"A tudás átadása magában is egy erotikus esemény."
"A történelem nem más, mint egy beszámoló a férfiak folyamatos hozzá nem értéséről."
"A véletlenek sorozata egy kereszteződés, felmérhetetlen számú lehetőséggel."
"How do I define history? It's just one fuckin' thing after another."
"[talking about the Holocaust]
Posner: But to put something in context is a step towards saying it can be understood and that it can be explained. And if it can be explained that it can be explained away."
(nyersford. tőlem: De ha összefüggésbe hozzuk valamivel, akkor onnan már csak egy lépés értelmezni és magyarázatot adni rá. És ha valami megmagyarázható, akkor igazolható is lesz.)
[The History Boys]
2011. január 5., szerda
Szemezgetés innen-onnan
Főleg Canadahunról... frappáns mondatok cím alatt... a legtöbb tetszett, azért zuttyantottam be ide... de van pár (szám szerint 2) amitől hányok... ezért bocs... tudom, hogy bennem van a hiba... de az ilyet nem bírom...
******
Az ember nem kaphat meg mindent. De tényleg, hová is tenné?
( Steven Wright )
( Steven Wright )
Mégis!(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
(MOST KOMOLYAN?! Hát öregem... jó, hogy papnak mentél...)
"Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető." (Indián mondás) - [ez viszont jóóó]
"Az igazság az, ha azt kapjuk, amit érdemlünk. Az irgalom az, ha nem azt
kapjuk, amit érdemlünk. A kegyelem viszont az, amikor megkapjuk, amit nem
érdemlünk."
kapjuk, amit érdemlünk. A kegyelem viszont az, amikor megkapjuk, amit nem
érdemlünk."
"Isten, adj nekem DERŰT, amivel elfogadom a megváltoztathatatlant, KITARTÁST, hogy megváltoztassam a megváltoztathatót, és SZERENCSÉT, hogy ne basszak el annyi mindent." Stephen King
"Az élet nagy rejtélye, mikor egy 250 grammos csokitól 5 kilót hízol." (mindig mondtam...XD)
"Egészségesen élni annyit tesz: azt eszed, amit nem akarsz; azt iszod, amit nem szeretsz; és azt teszed, amihez nincs kedved." (szar lehet...)
""Az igazság hatalmas, és győzedelmeskedni fog. Ez rendben is volna, csak az a baj, hogy nem így van." (Mark Twain)"
"Aki szeret, az szolgál, akit szeretnek, az uralkodik. "
„Három féle ember létezik: akik képtelenek mozogni, akik tudnak mozogni, és akik mozognak” /Winston Churchill/
"A legnehezebb dolog az életben azt eldönteni, melyik hídon menj át és melyiket égesd fel.
(David Russell)
(David Russell)
"Legjobb gondolataim mindig álmomban jutnak eszembe..............és ott is maradnak."
""Az ember fáj a földnek "(Vörösmarty)"
"A pletyka az analfabéták hangosújságja." (Sir Lawrence Olivier)"
"Az egyetlen dolog, ami számít az életben: magadat a második helyre tenni." (Ivan Turgenyev) [Jajjj... nemár...-.-"]
2011. január 2., vasárnap
"Apám úgy tett, mintha dolgozna, de nem ezért jött. Egy olyan esetlenül kínos, de céltudatos apa-lánya beszélgetést akart megfejteni, amit Rae-vel simán nyélbe ütött, velem azonban kevésbé boldogult.
– Ha bármiről beszélni szeretnél, itt vagyok.
– Tudom – mondtam udvariasan elutasítva, mert nem akartam megbántani azt az embert, aki kekszet és sajtot hozott nekem.
– Tudod, hogy nincs olyan, amit ne tennék meg érted – mondta legmelegebb hangján.
– Rabolnál értem bankot? – kérdeztem.
Sóhaj:
– Nem.
– Akkor már van egy dolog."
"Isabel, Kor: 8
Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.
-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."
"[Albert, az apa] 189 centis és 99 kilós termete félelmet is kelthetett volna, könnyed testtartása azonban leplezte a benne lappangó erőt. Leírhatatlanul kusza arcvonásai olyan benyomást keltettek, mintha az arca különböző emberek arcából készült montázs lenne. Anyám mindig azt mondta, ha elég sokáig nézte az ember, jóképűnek tűnt. Apám pedig mindig hozzátette: egyedül anyád volt olyan kitartó, hogy sokáig nézzen."
"[David] Hihetetlen tökéletességében nem volt semmi rosszindulat. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden egyes széket kirúgok a segge alól, amire csak rá talál ülni."
"Isabel, Kor:14
Ekkormár apámat nevezték ki állandó kihallgatónak,. Őszintén szólva, szerintem hiányzott neki a rendőrélet, és a velem való szócsaták felpezsdítették.
Tizenöt percen át próbál megizzasztani. Ekkor már kezdek belejönni a játékba, képes vagyok a szemébe nézni és állni a tekintetét.
- Isabel, átjavítottada bátyád ellenőrzőjében az osztályzatokat?
- Nem. Miért tennék ilyet?
- Nem tudom. De az igen, hogy megtetted.
Az asztalra teszi az ellenőrzőt és elém tolja (Ezek még kézzel írt ellenőrzők voltak. Csak lopni kellett egy üreset, és felbérelni egy ügyes kezű hamisítót.)
- Tele van az ujjlenyomatoddal.
- Blöffölsz. (Kesztyűben csináltam.)
- Elemeztük a kézírást.
- Minek nézel te engem?"
"-Szörnyen főzöl, Daniel.
- Tudom. - felelte. - De az igyekezet számít.
- Remélem, a fogorvosi praxisodban nem ez a mottód."
"- Bemegyek Rae-vel a sulijába. Ma van az Iránytű, a pályaválasztási nap. Én is tartok egy előadást.
- Miért nem kérte meg anyát vagy apát?
- Szerintem azért, mert nem akarja, hogy valamelyik osztálytársa kedvet kapjon a dologhoz. Nem akar a jövőben konkurenciát.
- Lenyűgöző előrelátás.
- Ugye?
- Valamivel megzsarolt, mi?"
– Ha bármiről beszélni szeretnél, itt vagyok.
– Tudom – mondtam udvariasan elutasítva, mert nem akartam megbántani azt az embert, aki kekszet és sajtot hozott nekem.
– Tudod, hogy nincs olyan, amit ne tennék meg érted – mondta legmelegebb hangján.
– Rabolnál értem bankot? – kérdeztem.
Sóhaj:
– Nem.
– Akkor már van egy dolog."
"Isabel, Kor: 8
Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.
-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."
"[Albert, az apa] 189 centis és 99 kilós termete félelmet is kelthetett volna, könnyed testtartása azonban leplezte a benne lappangó erőt. Leírhatatlanul kusza arcvonásai olyan benyomást keltettek, mintha az arca különböző emberek arcából készült montázs lenne. Anyám mindig azt mondta, ha elég sokáig nézte az ember, jóképűnek tűnt. Apám pedig mindig hozzátette: egyedül anyád volt olyan kitartó, hogy sokáig nézzen."
"[David] Hihetetlen tökéletességében nem volt semmi rosszindulat. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden egyes széket kirúgok a segge alól, amire csak rá talál ülni."
"Isabel, Kor:14
Ekkormár apámat nevezték ki állandó kihallgatónak,. Őszintén szólva, szerintem hiányzott neki a rendőrélet, és a velem való szócsaták felpezsdítették.
Tizenöt percen át próbál megizzasztani. Ekkor már kezdek belejönni a játékba, képes vagyok a szemébe nézni és állni a tekintetét.
- Isabel, átjavítottada bátyád ellenőrzőjében az osztályzatokat?
- Nem. Miért tennék ilyet?
- Nem tudom. De az igen, hogy megtetted.
Az asztalra teszi az ellenőrzőt és elém tolja (Ezek még kézzel írt ellenőrzők voltak. Csak lopni kellett egy üreset, és felbérelni egy ügyes kezű hamisítót.)
- Tele van az ujjlenyomatoddal.
- Blöffölsz. (Kesztyűben csináltam.)
- Elemeztük a kézírást.
- Minek nézel te engem?"
"-Szörnyen főzöl, Daniel.
- Tudom. - felelte. - De az igyekezet számít.
- Remélem, a fogorvosi praxisodban nem ez a mottód."
"- Bemegyek Rae-vel a sulijába. Ma van az Iránytű, a pályaválasztási nap. Én is tartok egy előadást.
- Miért nem kérte meg anyát vagy apát?
- Szerintem azért, mert nem akarja, hogy valamelyik osztálytársa kedvet kapjon a dologhoz. Nem akar a jövőben konkurenciát.
- Lenyűgöző előrelátás.
- Ugye?
- Valamivel megzsarolt, mi?"
2010. december 20., hétfő
2010. december 16., csütörtök
Egy adag Cserna-Szabó András
Az a legelviselhetetlenebb, hogy még az elviselhetetlent is el kell viselni.
Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is.
Perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak vagy mondjuk patikusnak. (...) Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.
Szerintem a legjobb, ha minél korábban szembesül az ember reménytelen állapotával, s így fel tudja magát vértezni cinizmussal - a világ és önmaga ellen. Nem hiszem ugyan, hogy a cinizmus mindentől megvédő, acélkemény pajzs lenne - de a semminél azért több.
Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.
A szerelem bizony nem fog megijedni egy kis ordibálástól meg ajtón-ablakon való kihajítástól. Mert a szerelem nem dülöngélő-danolászó-pohártörő vendég, akit csak úgy fitty-fütty el lehet távolítani a lélek csehójából. Mert a szerelem egy szőke énekesnő, akinek joga, engedélye van a daloláshoz, és a tulajdonos parancsára őt (...) nem lehet kihajítani.
Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.
Nincs a szerelemben semmi diszkréció, semmi tolerancia, semmi elegancia. Beüt a szerelem, rád adják a Sikoly-álarcot, és azzal annyi. Nem is rád adják, felveszed magad.
A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.
Nem lehet jó az ember, hiszen a nőkhöz rosszak vagyunk, testvértelenek, mert nem ismerjük őket, ahogy Angliát és Franciaországot sem ismerjük, mert csak Londonban voltunk meg csak Párizsban voltunk, hotelben.
Az ember az, aki ott ácsorog a metafizikai szakadék előtt, s reménytelen, unalmas, eltakart szemű, hazug, szószátyár és félelemmel teli toporgását létnek hívja. (...) És azt is tudja, ő ezt a szakadékot átugrani képtelen, hát sóvárog, fecseg, unatkozik, hazudik, szerelembe vagy munkába menekül, szóval toporog.
Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább.
Az emberi faj olyan, akár a csicsóka: szapora, igénytelen és kiirthatatlan. Először talán jó ötletnek tűnik a termesztésük: a csicsóka majdnem krumpli, és a felületes szemlélőnek ideig-óráig az ember is létezőnek látszik, olyasvalaminek, ami létre való. Ám ahogy a csicsókáról is hamar kiderül, hogy édes, göcsörtös (hámozhatatlan) és csak a disznó eszi meg (na jó, a ló is), úgy az ember is rég leleplezte magamagát: reménytelen fajta, isteni fogyasztásra alkalmatlan, és mindent megmérgez maga körül. De mire ez napfényre kerül, már késő, akkor már kaszálhatjuk, sarlózhatjuk, kapálhatjuk, mehetünk bármilyen gyilkos szerszámmal a háromméteres, kénsárga virágú csicsóka ellen, az onnan el nem tűnik.
Az idő már csak azért sem lehet a "legjobb gyógyír", mert a szenvedésben megszűnik az idő - és a tér is.
Perverznek lenni éppen annyira normális, mint katolikusnak, vegetáriánusnak vagy mondjuk patikusnak. (...) Mert normálisnak lenni csak valamihez képest lehet. De erről a valamiről nekünk nincsen semmiféle tudomásunk. Ha majd lesz, kérem, akkor eldönthetjük, ki volt nagyobb idióta.
Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.
Szerintem a legjobb, ha minél korábban szembesül az ember reménytelen állapotával, s így fel tudja magát vértezni cinizmussal - a világ és önmaga ellen. Nem hiszem ugyan, hogy a cinizmus mindentől megvédő, acélkemény pajzs lenne - de a semminél azért több.
Az igazi könyv nem a könyvespolcon lakik, hanem a párna alatt, az éjjeliszekrényen, az ágy mellett a padlón, a kocsi kesztyűtartójában, a télikabát zsebében, a strandtáska mélyén naptejek és jégkrémpapírok tőszomszédságában vagy éppen (urambocsá') a vécéablakban.
A szerelem bizony nem fog megijedni egy kis ordibálástól meg ajtón-ablakon való kihajítástól. Mert a szerelem nem dülöngélő-danolászó-pohártörő vendég, akit csak úgy fitty-fütty el lehet távolítani a lélek csehójából. Mert a szerelem egy szőke énekesnő, akinek joga, engedélye van a daloláshoz, és a tulajdonos parancsára őt (...) nem lehet kihajítani.
Olyan az asszony, mint a tej. Selymes, édes és ártatlan szórakozásnak tűnik, aztán se szó, se beszéd megsavanyodik, és úgy megfosat, hogy a lelked a porceláncsészére fröcsöl.
Nincs a szerelemben semmi diszkréció, semmi tolerancia, semmi elegancia. Beüt a szerelem, rád adják a Sikoly-álarcot, és azzal annyi. Nem is rád adják, felveszed magad.
A remény elég hamar elkorhad, utána többnyire csak az összeszorított fogú rutin marad. Valami gyávaságból és megszokásból gyúrt galacsin, amit szinte öntudatlanul morzsolunk az ujjaink között.
Nem lehet jó az ember, hiszen a nőkhöz rosszak vagyunk, testvértelenek, mert nem ismerjük őket, ahogy Angliát és Franciaországot sem ismerjük, mert csak Londonban voltunk meg csak Párizsban voltunk, hotelben.
Az ember az, aki ott ácsorog a metafizikai szakadék előtt, s reménytelen, unalmas, eltakart szemű, hazug, szószátyár és félelemmel teli toporgását létnek hívja. (...) És azt is tudja, ő ezt a szakadékot átugrani képtelen, hát sóvárog, fecseg, unatkozik, hazudik, szerelembe vagy munkába menekül, szóval toporog.
Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább.
Az emberi faj olyan, akár a csicsóka: szapora, igénytelen és kiirthatatlan. Először talán jó ötletnek tűnik a termesztésük: a csicsóka majdnem krumpli, és a felületes szemlélőnek ideig-óráig az ember is létezőnek látszik, olyasvalaminek, ami létre való. Ám ahogy a csicsókáról is hamar kiderül, hogy édes, göcsörtös (hámozhatatlan) és csak a disznó eszi meg (na jó, a ló is), úgy az ember is rég leleplezte magamagát: reménytelen fajta, isteni fogyasztásra alkalmatlan, és mindent megmérgez maga körül. De mire ez napfényre kerül, már késő, akkor már kaszálhatjuk, sarlózhatjuk, kapálhatjuk, mehetünk bármilyen gyilkos szerszámmal a háromméteres, kénsárga virágú csicsóka ellen, az onnan el nem tűnik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)