"Apám úgy tett, mintha dolgozna, de nem ezért jött. Egy olyan esetlenül kínos, de céltudatos apa-lánya beszélgetést akart megfejteni, amit Rae-vel simán nyélbe ütött, velem azonban kevésbé boldogult.
– Ha bármiről beszélni szeretnél, itt vagyok.
– Tudom – mondtam udvariasan elutasítva, mert nem akartam megbántani azt az embert, aki kekszet és sajtot hozott nekem.
– Tudod, hogy nincs olyan, amit ne tennék meg érted – mondta legmelegebb hangján.
– Rabolnál értem bankot? – kérdeztem.
Sóhaj:
– Nem.
– Akkor már van egy dolog."

"Isabel, Kor: 8
Az egyik billegős széken ülök, féloldalt támaszkodva. Albert fel-alá járkál. Megvárja még fészkelődni kezdek, és akkor beszélni kezd.
-Isabel belopóztál bátyád szobájába tegnap este, hogy levágd a haját?
-Nem – mondom.
Hosszú szünet.
-Biztos vagy benne? Talán egy kis időre lenne szükséged, hogy felfrissítsd a memóriádat.
Albert leül az asztal másik oldalára, és egyenesen a szemembe néz. Gyorsan elkapom a tekintetemet, de igyekszem megőrizni a hidegvéremet.
-Nem tudok semmiféle hajvágásról – mondom.
Albert egy ollót tesz az asztalra.
-Ez ismerős?
-Ez bárkié lehet.
-De ezt a te szobádban találtuk.
-Valaki rám akarja kenni.
Egy hét büntetést kaptam."

"[Albert, az apa] 189 centis és 99 kilós termete félelmet is kelthetett volna, könnyed testtartása azonban leplezte a benne lappangó erőt. Leírhatatlanul kusza arcvonásai olyan benyomást keltettek, mintha az arca különböző emberek arcából készült montázs lenne. Anyám mindig azt mondta, ha elég sokáig nézte az ember, jóképűnek tűnt. Apám pedig mindig hozzátette: egyedül anyád volt olyan kitartó, hogy sokáig nézzen."

"[David] Hihetetlen tökéletességében nem volt semmi rosszindulat. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden egyes széket kirúgok a segge alól, amire csak rá talál ülni."

"Isabel, Kor:14
Ekkormár apámat nevezték ki állandó kihallgatónak,. Őszintén szólva, szerintem hiányzott neki a rendőrélet, és a velem való szócsaták felpezsdítették.
Tizenöt percen át próbál megizzasztani. Ekkor már kezdek belejönni a játékba, képes vagyok a szemébe nézni és állni a tekintetét.
- Isabel, átjavítottada bátyád ellenőrzőjében az osztályzatokat?
- Nem. Miért tennék ilyet?
- Nem tudom. De az igen, hogy megtetted.
Az asztalra teszi az ellenőrzőt és elém tolja (Ezek még kézzel írt ellenőrzők voltak. Csak lopni kellett egy üreset, és felbérelni egy ügyes kezű hamisítót.)
- Tele van az ujjlenyomatoddal.
- Blöffölsz. (Kesztyűben csináltam.)
- Elemeztük  a kézírást.
- Minek nézel te engem?"

"-Szörnyen főzöl, Daniel.
- Tudom. - felelte. - De az igyekezet számít.
- Remélem, a fogorvosi praxisodban nem ez a mottód."

"- Bemegyek Rae-vel  a sulijába. Ma van az Iránytű, a pályaválasztási nap. Én is tartok egy előadást.
- Miért nem kérte meg anyát vagy apát?
- Szerintem azért, mert nem akarja, hogy valamelyik osztálytársa kedvet kapjon a dologhoz. Nem akar a jövőben konkurenciát.
- Lenyűgöző előrelátás.
- Ugye?
- Valamivel megzsarolt, mi?"