2010. október 31., vasárnap
"You’re so happy now
Burning a candle at both ends
Your self-loving soothes
And softens the blows you’ve invented
Breathe in deep, and cleanse away our sins
And we’ll pray that there’s no God
To punish us and make a fuss
Crack’s healing up
Future soul forgive this mess
You wait twenty years
And wind up alone, demented"
"I think I’m drowning
Asphyxiated
...
desokattanultamagyékről.
Asphyxiated
...
Bury it
I won’t let you bury it
I won’t let you smother it
I won’t let you murder it
Our time is running out
And our time is running out
You can’t push it underground
We can’t stop it screaming out"
desokattanultamagyékről.
2010. október 19., kedd
2010. október 15., péntek
2010. október 11., hétfő
"Derek: Csssss, mesélek. Tehát, az anyám leánykori neve, Maloney. Négy húgom van. Van ööö... kilenc unokahúgom, öt unokaöcsém. A kávés fagyit szeretem, és a skót whiskey-t. Néha a szivart is. Nagyzolásból. Csalok a vasárnapi rejtvényekben. Soha nem táncolok. Kedvenc regény, Különös társaság. Kedvenc zene a Clash. Kedvenc színem a kék, nem a világos, az Indigo. Jah, és ez a heg a homlokomon... emiatt nem ülök többé motorra. És abban a lakókocsiban élek. Ez a föld itt az enyém. Nem tudom mit kezdjek vele. Ennyi."
"George: - Tanulnunk kéne nem? Én úgy érzem semmit sem tanultam.
Izzie: Leszámítva a nem alvást.
Christina: - Olyan, mintha lenne egy fal, és a szakorvosok meg a rezidensek odabent tényleg sebészek, mi meg idekint csupán...
Meredith: - Varró, futkosó, laborosztó, pénisz-őrzők vagyunk. "
"Derek: Tudja mit? Jobb ha elmegy, mielőtt még meggondolom magam és hagyom, hogy péppé verje a parányi dühös ökleivel."
"Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak."
"A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd. Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb."
"Az élet egy száguldó vonat, amiről néha jó lenne leszállni, és állni a peronon."
Izzie: Leszámítva a nem alvást.
Christina: - Olyan, mintha lenne egy fal, és a szakorvosok meg a rezidensek odabent tényleg sebészek, mi meg idekint csupán...
Meredith: - Varró, futkosó, laborosztó, pénisz-őrzők vagyunk. "
"Derek: Tudja mit? Jobb ha elmegy, mielőtt még meggondolom magam és hagyom, hogy péppé verje a parányi dühös ökleivel."
"Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak."
"A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget, mert a legvégén bármi is volt, ami a mennybe repített, már nem esik jól, és fájni kezd. Nem számít, mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb."
"Az élet egy száguldó vonat, amiről néha jó lenne leszállni, és állni a peronon."
2010. október 3., vasárnap
"Válaszd az életet. Válassz szakmát. Válassz karriert. Válaszd a családot. Válaszd a kibaszott nagyképernyős tévét, válassz mosógépet, kocsit, cédéjátszót és elektromos konzervnyitót. Válaszd a jó egészséget, alacsony koleszterint és a fogászati biztosítást. Válaszd a fix kamatozású jelzálogkötvényt. Válassz szabadidőruhát és hozzá illő táskát. Válaszd a barkácsolást és a vasárnap reggeli tűnődést arról, hogy ki vagy. Válaszd a fotelben ülve bámult, agysorvasztó, szellemromboló tévévetélkedőket, a kibaszott szemétkaját, amit a pofádba tömsz. Válaszd az elrothadást a legvégén, a nyomorult otthonodban a végső hugyozást és a végső szégyent az önző, kibaszott szemét miatt, aki lett belőled. Válaszd a jövőt. Válaszd az életet. De miért kéne nekem mindez? Én azt választottam, hogy nem választom az életet: én valami mást választottam. Hogy miért? Nincs miért. Kinek kellenek az érvek, ha van nálad heroin?"
[Trainspotting]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)