"A gyengéd, finom húrozatú emberek mindig ilyenek. Erős szenvedélyeik vagy
szétzúznak mindent, vagy ők maguk roskadnak össze. Vagy megölnek valakit, vagy ők maguk pusztulnak el. Csip-csup bánatok, csip-csup szerelmecskék tovább élnek. De a nagy szerelmek és nagy bánatok saját teljességük által vesznek el."
"Te mindenkit szeretsz, ami azt jelenti, hogy neked mindenki közömbös."
"- Mit mondtál el nekem? Csak azt, hogy úgy érzed, nagyon csodálsz engem. Ez még csak nem is bók.
- Ez nem is volt bók. Hanem vallomás volt. Most,
miután megtettem, úgy érzem,
valami kiszállt belőlem. Talán
sohase lenne szabad szavakba önteni az ember imádatát."
"Sokan azt gondolták, hogy az életem merő
valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű."
"Pesszimista az, aki panaszkodik a zajra, amikor a lehetőség kopogtat."
"Milyen kellemes mások érzéseit tudni - sokkal kellemesebb, mint a gondolataikat ismerni."
"A
Hitetlenség a Hit kezdete."
"Ha boldogok vagyunk, akkor mindig jók vagyunk, de
ha jók vagyunk, nem vagyunk mindig boldogok."
"Szeretek a falnak beszélni. A
fal az egyetlen, ami soha nem mond nekem ellent."
"Egy csomó olyan dolog van, amit eldobhatnánk, ha nem félnénk attól, hogy valaki felveszi őket."
"Másokat meggyőzni könnyű.
Önmagunkat meggyőzni sokkal nehezebb."
"Emlékszem, olvastam valahol, valami különös könyvben, hogy az istenek, ha meg akarnak bennünket
büntetni, minden kívánságunkat teljesítik."
"Sokkal biztonságosabb koldulni, mint lopni, de sokkal jobb érzés valamit elvenni, mint
kikönyörögni."
"Mindig
bocsáss meg ellenségeidnek - semmi sem bosszantja őket ennél jobban."
"Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik."
"Az öregember mindent hisz, a középkorú mindenben kételkedik, a fiatal mindent tud."
a kedvenc.
Kárpáti Tibor: Gyöngyöt az Embernek
valami érzést gyönyörűt, szépet
valami hangot valami képet
napfény ecsetje napsugár húrja
valami újat valamit újra
valami ősit valami égit
valami hősit valami régit
valami földit valami gyarlót
fagyöngyöt vágó holdsugár-sarlót
szent dal csengését
majd a szent csendet
káoszban fogant újjászült rendet
játékot, harcot
s a végén békét
tó mélyén alvó tündérek képét
lelkek sebére hófehér tépést
tenni az Isten felé pár lépést
átlépni közben árkot, göröngyöt
és az Embernek szórni a gyöngyöt
Zene is hozzá, mert ahhh...