fodorákos.

Határok

 

Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.

Van természetes határ
- még az sem
változhatatlan.

És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.

A múlt

képlékeny, mint a pletyka,

megfoghatatlan, mint a rémhír,

idillé apad, mint a népdal,

hegyesre kopik, mint a rágalom,

rövidre zárul, mint a vicc,

méreggé bomlik, mint a pánik,

csömörig eltölt, mint a sláger,

szívünk körül döng, mint a döglégy.

Tűnődés a nap alatt

Valami árnyék 

megtaposta árnyamat.

Nehezteljek rá?

Alapszabályok

A vendégnek minden jár.

A vendég mindent mások kegyéből, ajándékba kap.

A vendégnek előbb utóbb el kell mennie innen.

A vendég magával semmit sem vihet.

Mindenki vendég.

Metagnoszeológia

én soha másban 

nem csalódom,csak a saját

ítéletemben.

Axióma

Egyiknek fejre

kell állni, hogy jobbszeme 

jobbszembe nézzen.

Hipotézis

az angyalok a pokolban nyaralnak

Egy Molnár-aforizma

Tökéletesen mindegy, hogy ki hozza a rossz hírt

csak az a fontos, hogy ne közölje.

Metaesztétika

... minden éretlen épségnél szebb

kopások, törések...

Alakvázlat

Sietsz. Késel. Félsz. Azértis belevágsz,
belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
                 Aztán megint
késel majd.
                 Majd elsietsz.